A közösségi média behálózza mindennapjainkat, tetszik vagy sem, ezzel együtt kell élni. Az idősebbek idegenkedve, a fiatalok felelőtlenül állnak hozzá a helyzethez, közös nevezőt keresve próbálnak ellavírozni a digitális paradicsomban, nem is sejtve mennyi sors függ egy-egy leírt mondattól.
A probléma ott kezdődik, amikor a fiatalok felelőtlenül kitesznek egymásról mindent, beleértve az explicit képeket is. A fiatal elme furcsa mód ...
Amikor sétálok, szeretek gondolkodni. A szemem elréved a házak irányába, és észreveszem a mintázatot: ugyanazok a lemezből préselt, biztonsági ajtónak csúfolt bejáratok, ugyanazokkal a zárbetétekkel. A biztonság itt nem több, mint egy illúzió: néhány plusz ponton záródó szerkezet, amely azonban egy hozzáértő keze alatt alig fél perc alatt nyílik . A kerítések sem jelentenek igazi akadályt, az ablakok védtelenek. Csak az nem megy ...
A napjaink olyanok, mint egy végtelen ciklusban akadt program, melyből nincs kiút.
Minden nap felkelünk, hogy aztán ugyanazokat a lépéseket tegyük meg, mint előző nap – a napok, mint egy örökké pörgő óramű, folytatódnak, mintha az idő nem is létezne, csak egy unott, mechanikus ketyegés, amely már rég elvesztette az irányát.
A friss levegőn való szaladgálás olyan, mintha a felhők között szárnyalnánk. A világunk felfedezése ...
Az előző munkahelyem olyan volt, mint egy romos kastély: kívülről tekintélyt sugárzott, belül viszont hideg volt és üres. Webfejlesztőként dolgoztam, de a munkám igazi értéke sosem tükröződött a fizetésemben. A fizetésem egy része zsebbe érkezett, mint egy suttogás, amit senki nem hallhatott, a maradékot pedig titok ölelte körül – aláírtam egy szerződést, amely minden részletet bezárt egy fémkazettába, a kulcsot pedig eldobta. ...
A nappal lassan, szinte észrevétlenül olvadt el a szürkületben, ahogy az éjjel egyre inkább átformálta a tájat, mintha a világ minden apró részlete eltűnt volna a feketeség ölelésében. A környezet egyre inkább komor és súlyos lett, miközben az utolsó halvány fényfoltok is eltűntek, és a sötétség uralta az egész látóhatárt.
Lábaink lustán vonszolnak a buszmegálló felé, a cipők alatt zúzott kavicsok hangja úgy ropog, ...
A mostanában rohamosan fejlődő Mesterséges Intelligencia alapú rendszerek kapcsán elgondolkodtam, hogy mennyire változott meg a világunk a technológiai fejlődés által. A 2011 és 2016 között futó A Célszemély című sorozat nem olyan rég, a WatchDogs első része pedig megjelenése óta, 2014 óta a kedvencem. Ezek jól tükrözik ezt a változást, megelőzték a korukat.
A WatchDogs-ban mások magánéletébe nyerünk betekintést, bűnszövetkezeteket kapcsolunk le, ...