A közösségi média behálózza mindennapjainkat, tetszik vagy sem, ezzel együtt kell élni. Az idősebbek idegenkedve, a fiatalok felelőtlenül állnak hozzá a helyzethez, közös nevezőt keresve próbálnak ellavírozni a digitális paradicsomban, nem is sejtve mennyi sors függ egy-egy leírt mondattól.
A probléma ott kezdődik, amikor a fiatalok felelőtlenül kitesznek egymásról mindent, beleértve az explicit képeket is. A fiatal elme furcsa mód reagál a zaklatásra. Van aki ezt nem igazán éli meg, van aki magába roskad, és van aki bosszút forral.
Most végeztem ki a Kamaszok sorozatot - s a szóhasználat értelmet nyer a történet ismeretében. Egy erős érzelmi hatást kifejtő, lélekmarcangoló sorozat, ha odafigyelünk a részletekre, mindezt beleöltve négy darab zseniális, egysnittes, 50 perces részbe.
Figyelem! Az írás spoilereket tartalmaz a sorozatról.
A történet szerint - és most nem igazodok a sorozatbéli kronológiához - egy Katie nevű fiatal lány explicit képei snapchaten kezdenek el terjedni. Nem új dolog ez, számtalan fiatal lány esik áldozatul úgy, hogy nem is tud róla. Amikor egy expartnerünk visszaél intim képeinkkel az egyet jelenthet a véggel.
Bár a mindennapokban az ilyen kiszivárogtatott kendőzetlen képek sokszor titokban maradnak az alany előtt, és csak pár ember látja a közvetlen közegből, az iskolai közeg más. A történetben a képeket az egész iskola tudja - de a tanárok vagy a lány szülei nem tesznek semmit.
A történet főhőse Jamie, a 13 éves fiú. Szerencsétlen a lányokban, barátja sincs túl sok. A kép elterjedése után kapva kap az alkalmon és megpróbál közeledni Katie-hez. Ez akár szép történet is lehetett volna, de sajnos Katie nem volt kedves: kinevette a fiút, majd kigúnyolta a neten.
A lány örök vesztes szűznek nevezi a fiút instagramon, zaklatja őt. De Jamie nem szól senkinek, hanem előre elterveli, majd megszurkálja - pontosan hét alkalommal, testszerte - a lányt egy parkolóban.
A történet koránt sem új, viszont annál aktuálisabb - számtalan fiatal kerül hasonló szituációkba nap mint nap. A sorozat nem próbálja meg titkolni, hogy Jamie a tettes. Az első részben látjuk a kézzelfogható bizonyítékokat, a másodikban pedig a rendőröket, ahogy - lássuk be, elég szerencsétlenül - próbálják kikérdezni a fiatalokat. Itt már érződik a generációs különbség, és a tisztelet teljes hiánya. Látjuk, hogyan beszélnek a gyerekek a tanáraikkal - és a tanárok a gyerekekkel.
Nem titok az iskolában sem, hogy Jamie a tettes, a sorozat fókusza nem a gyilkosságon, a nyomozáson van, hanem annak utóhatásain. Misha Frank nyomozó remekül fogalmazza meg:
Tudja, hogy mi idegesít az egészben? Hogy az elkövető mindig a címlapra kerül. "Férfi bántott nőt!". És mi is Jamie agyát próbáljuk megfejteni a nyomozás alatt. Nem Katie a fontos, hanem Jamie.Végül mindenki rá emlékszik majd, és nem Katie-re.
A harmadik részben a fiúval a pszichológus beszél abban az intézetben, ahol a tárgyalást várja, a negyedikben pedig a szülőket mutatják be, hogyan élték meg a letartóztatástól számított 13 hónapot. 13 kőkemény hónap, ahol mindenki kinézi őket, hisz mindenki tudja, ők Jamie szülei.
A sorozat központi fókusza azon van, ki hogyan éli meg az eseményeket. Látjuk a gyászoló iskolát a második résuben, az agresszióval küszködő Jamie-t a harmadik részben, a negyedik részben pedig a megtört családot, aki azon gondolkozik, hol rontották el. Szándékosan nem tudatja a nézővel, mennyi idő a büntetés - nem lényeges.
Mikor a fiú felhívja a szüleit, és elmondja, megváltoztatja a vallomását, és bűnösnek érzi magát, akkor a szülőkben is elpattan az a hajszálnyi remény, hogy a fiúk ártatlan. Az egy évnyi sírás-rívás, hogy ő ártatlan, egy szempillantás alatt tűnik el. Az édesanya feleleveníti, a fiúk sokszor hazajött az iskolából, és bezárkózott a szobájába. Sokszor éjjelekbe nyúlóan számítógépezett - mint nagyon sokan. Az édesapa szavai azonban jobban fájnak:
Ha engem apám csinált, én hogy csináltam ilyet?
A végső jelenetben összeomló apa, ahogyan fia ágyán, annak plüssmackóját szorongatva zokog erősen megmutatja, mit él át egy szülő. Azonban ők hiába keresik, nem találják az okát, hogyan jutottak el idáig, hogy hőn szeretett fiúk gyilkoljon. A kérdésre nem is igazán lehet egyszerűen válaszolni, de nem is teljesen Jamie a hibás.
Hibás az iskola, amiért nem vették észre a történéseket Katie körül. Hibásak a diákok, amiért nem jelezték ezeket. Talán ők tehetnek róla leginkább. Ugyanakkor hibás Katie is - bár áldozatot hibáztatni csúnya dolog - hiszen ő nem tett semmit az intim képeit körbeküldők ellen, ráadásul kigúnyolta Jamie-t. Persze a fiú is hibás, a tettlegességre nincs mentség. Hibásak a fiú szülei, mert nem látták, mi zajlik a fiúk körül.
Az egész közeg hozzájárult ahhoz, hogy végül a fiú elérte azt a szintet, hogy tettlegességig fajuljon a dolog.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A válasz nem egyszerű. A szülők nem látják át, hogy a gyerekekkel sokszor nagyon nehéz beszélni. Azt hiszik azzal, ha például letiltják őket instagramról, tiktokról, akkor nem éri el őket a rossz. Azonban ha nem a saját telefonján, akkor másén nézik.
A fiatalok azt hiszik egyedül vannak a problémáikkal, a szülőkben nem lehet bízni, idegenekben végképp, a pszichológus pedig foglalkozzon magával. Nem tudják hová lehet menekülni a problémákkal, de ha tudják akkor sem élnek vele.
A Kék-Vonal és társai léteztek akkor is, mikor én voltam fiatal, mégsem tudtam róla, de ha tudtam volna akkor sem biztos, hogy kihasználtam volna a lehetőséget. A problémákkal könnyebb együtt lenni, mint kiadni azokat. S bár a segélyszolgálatok lehetővé teszik az anonim segítséget - online, chates formában is - a fiatalok ódzkodnak tőle. A közösségi média hatása pedig egyre inkább megnyomorítja őket.
A fiatalok, sőt, még az idősebbek egy része is azt hiszi, az interneten névtelen lehet, és bármit megtehet. Azt hiszik, ha tovább küldenek egy képet, abból nem lehet baj. Azt hiszik, ha lementenek képeket, abból nem lehet baj. Nem látják előre, ha rosszat tesznek, vagy ha igen, azt hiszik, mivel gyerekek, megússzák.
A gyerekkor, az okoseszközök vagy a szülők azonban nem óvnak, nem óvhatnak meg mindentől. Nem óvhatnak meg egymástól, a felelőtlenül leírt dögöljmegek következményeitől, vagy a jogi problémáktól. A snapchat, instagram, tiktok és a többi közösségi oldal pedig nem fiataloknak készült. Persze, a születési évnél egyszerű más évszámot beírni, azonban olyan tartalmakat fogyasztunk gyerekként, amelyre - bár ezt nem látjuk át - nem érett még meg az elménk. Azt hisszük, nekünk való. Mi baj lehet? De ezek a tartalmak fokozatosan építik le az agyunk, és válunk érzéketlen, tisztelet nélküli, élettelen robotokká.
Mi lesz azokból a lányokból és srácokból, Katie-kből és Jamie-kből akik nem tudják, nem akarják elmondani a problémájuk?
Talán újabb plüssmackóval zokogó szülők.